4.rész - 'Zuhanás'

Sziasztok, ez itt a történet 4.része. Egy újabb fordulattal jöttem hozzátok, nem is gondolnátok mekkorával. Sok minden kiderül ebből a részből. Anne-nek újabb árulással kell majd szembenéznie.
Tehát jó olvasást!
Iratkozzatok fel és kommenteljetek!

A folyosó végén ott volt Jason. Én nekem meg nem volt jobb ötletem, futni kezdtem, de a folyosó másik végén lévő ajtó zárva volt. A csuklyás alakok és Jason lassan közeledtek.
-Anne, kedvesem hova mész? Csak nem akarod lekésni a saját esküvődet?
-Mi? Te teljesen megőrültél? Hülye vagy? Én nem megyek hozzád.
-Anne, hogy beszélsz a leendő férjeddel?
-Te miről beszélsz? Nem szeretlek. Csak gyűlöletet érzek.
-Az nem baj, nem kell szeretned, de az enyém vagy. A szolgám, ha úgy tetszik.
-Milyen szolgád? Neked én nem vagyok senkid. Inkább lennék halott, mint sem  a tiéd.
-Uram kezdheti...

Az úr elkezdte összeadni őket... Anne kiabált, hogy hagyja abba, de a szertartás csak haladt tovább. Ekkor az egyik csuklyás alak lefogta Annet. Gyilkossággal fenyegették, hogy kimondja az igent. Kimondta. Aztán már csak a csók volt hátra... Igen, Anne és Jason egy pár.

------------------------------------------------------------------------------------------------------Anne mesél---
Tehát így volt. Jason felesége lettem. De hova tovább? Gondoltam magamban. Egy pillanatra elengedtek, és elszaladtam. Az ajtó felé szaladtam. Nem volt senki a folyosókon, így szabadon kiszaladhattam az ajtón. Jason rohant utánam. Nem tudtam hová mehetnék, de éjszaka volt, sötét. Elbújtam az egyik fa mögött, így Jason nem vett észre.
El tudtam szaladni egy mezőn keresztül. Mikor végre kiértem egy erdei útra, aminek másik oldalán egy szakadékkal találtam szembe magam, elgondolkoztam merre érdemes menni. Hisz akármerre lehet Jason. Egyszer csak meghallom, amint tőlem pár méterre a nevemet kiáltva szalad felém. Úgy megijedtem, hogy elbotlottam és lezuhantam a szakadékba.
Szerencsére a szakadék nem volt annyira mély. Egy tóba estem. Onnantól minden elsötétült.

Legközelebb egy szobában ébredtem a barátaimmal mellettem.
Engem néztek. Megörültem, de ezt az érzést nem láttam az ő szemükben. Ezután megkötöztek.
-Hiányoztál Anne, de jobb neked a kórházban.
-Ne! Hát ti is? Ne tegyétek ezt velem, kérlek!
-Amit velünk tettél sosem bocsájtjuk meg.
-Én? Mit tettem?
-Hát nem emlékszel?
-Röstellem, de semmire nem emlékszek a szökésem előtti estéről. Kérlek, segítsetek elmenekülni.
Sajnos neked már késő.
-Mi az hogy késő? Mi bajotok van? A legjobb barátaim vagytok nem árulhattok el ti is!
-De hát te is ezt tetted aranyom. Sajnálom, itt a vége.

Ezzel kimentek a szobából mindannyian, és ott hagytak engem egyedül. Egy üres, ismeretlen szobában. Mikor bezáródott az ajtó felpattantam, és futottam az ajtó fele, mikor kinyitottam, egy fal volt az ajtó másik oldalán. Nem értettem, hisz itt mentek ki épp az előbb.
Az ablakhoz szaladtam. A lámpa nyelével ütni kezdtem az üveget hogy kitörjön, és elmehessek,d e az ablaknak semmi baja nem lett. Egy karcolás se. De egy valamire nem gondoltak.
Mikor az erdőben futottam, találtam egy pisztolyt, egy erdei úton lévő autóban... Egészen idáig nem gondoltam, hogy bármi jelentősége lehet. Fogtam a pisztolyt, ami eddig a ruhámban volt. És a fejemhez tartottam.
-Ezt akarják? Most megkapják amit akarnak.
-Anne ne tedd, kedvesem, hisz a feleségem vagy.
-Többé már nem Jason.

És ezután a mondatom után meghúztam a ravaszt és golyót eresztettem a fejembe.
__________________________________________________________________
Folytatás érkezik körülbelül 1-2 héten belül!