Sziasztok! Megérkezett a folytatás, ahogy ígértem. A történet ezen része körülbelül az évadunk fele. Így egy rendhagyó résszel készültem nektek. Ahogy olvashattátok előző részünk végén főszereplőnk fejbe lőtte magát. Hova tovább?
Jó olvasást!
Tehát fejbe lőttem magam. Azt hittem mindennek vége. Részben kicsit meg is könnyebbültem. De hova tovább? Kíváncsi voltam. Egy folyosón ébredtem. Meg mondom őszintén nem hittem, hogy van mennyország, de ez egy jó jel volt, hogy nem a sötétség várt rám a túloldalon. A fényből a nagymamám lépett ki. Megörültem, és odafutottam hozzá.
-Nagymama, te...
-Kislányom, ne beszélj, csak figyelj rám. Még nincs itt a te időd. Még van pár elintéznivalód a földön. Vissza kell menned, de nehéz dolgod lesz. Harcolnod kell a szabadságodért. Hisz még olyan fiatal vagy.
-De mi van ha én ezt nem akarom?
-Hát... A lentiek ezt másképp gondolják. Vannak dolgok, amiket még nem tudsz arról a kórházról. És ezek a dolgok mindent megváltoztatnak.
-Miféle dolgok?
-Így is túl sokat mondtam. Nem mondhatok többet.
-De...
-Semmi de. Fordulj meg, a folyosó másik végén lesz egy ajtó. Lépj be rajta, és várj.
-De mire?
-Amint odajutsz, érteni fogod...
Ezzel a nagymamám eltűnt. A fénnyel együtt. Gyorsan odaszaladtam az ajtóhoz. Jó érzéseim voltak vele kapcsolatban. Mikor beléptem ismét minden elsötétült.
Rövid idővel később egy teremben találtam magam. Olyan volt, mintha egy fiókban lennék. Nagyon megijedtem. Elsőre nem tűnt fel, hogy a hullaházban vagyok. Egy kórházban... reméltem, hogy nem abban a kórházban, de tudjátok, az élet nagyon vicces tud lenni olykor. Szóval de, abban a kórházban voltam. Azt hitték meghaltam. De hogy lehetséges ez? A kezemen találtam egy karszalagot. Ez állt rajta: Anne Clarks-hamvasztás
Nagyon megrémültem, de hallottam, hogy jön valaki ezért a sötét sarokban elbújtam a szekrény mellé. Azok az emberek az én "fiókomhoz" mentek oda.
Kihúzták.
-Jason hol van Anne?-Kérdezte a nővér idegesen.-Jason!
-Nem tudom. Biztos elvitték. Nem sétálhatott ki, hisz meghalt.
-Tudom, láttam a testét. Halott volt.
-De ki vihette el?
-Jason gyere, kérdezzük meg a többieket.
Mikor kimentek én ott maradtam. Megrémültem. Hisz mégiscsak állítólag halott vagyok. Szóval ennek van egy előnye. Akár el is szökhetnék. A folyosóról bejött az előző nővér, Miranda. Meglátta, hogy az asztalnál állok és elkezdett kiabálni. Odaszaladtam hozzá és... megfojtottam. Nem volt más választásom. A testét beraktam az én "helyemre" , felvettem a ruháit és kimentem.
Ismerős volt a folyosó. De gondoltam miattam valami gyűlés van. Teljesen egyszerűen el tudtam menekülni a kórházból. Mivel azt hiszik halott vagyok, most én jövök. Bosszút állok mindenért, amit velem tettek.
Amikor kiértem az erdőbe reméltem, nem futok össze valakivel. Megkerestem a fát, ahol a baleset történt, hátha találok valamit. Nem, nem találtam semmit, csak egy hatalmas gödröt, benne egy dobozzal. Gyorsan kivettem a dobozkát és elfutottam be a sötét erdőbe. Már elég régen futottam, amikor egy kis fényhez jutottam, közel már az országúthoz.
Kinyitottam a dobozkát. Egy levelet, valamint a személyes holmijaimat találtam meg benne.
A levélben ez volt.
Kedves Anne!
Bár már halott vagy, szeretnék tőled bocsánatot kérni. Remélem fent megkapod ezt az üzenetet, ha van valami odaát. Sajnos nem tehettünk semmit. Jason teljesen a markában tartott minket. Tud rólunk pár titkot, amik ha kitudódnának, sok múlna rajta. Mindent megpróbáltunk, hogy üzenhessünk neked. Próbáltunk a találkozáskor jeleket adni neked, de sajnos nem nagyon értetted őket, meg hát kamerával figyeltek minket. Ezt a levelet,valamint ezeket a tárgyakat azért ássuk el, hogy lezárhassuk ezt az egészet. Mindenkiknek nagyon fáj, de sajnos így lesz a legjobb. A tárgyakat Jason adta át nekünk.
Nyugodj békében,
A barátaid...
Nem nagyon értem ezt az egészet. Eleve miért nem volt betemetve a gödör. Teljesen mindegy. Legalább megvannak a holmijaim. Stoppoltam az autópálya mellett, és körülbelül fél óra várakozás után megállt egy autó. Meglepődtem, hogy aki az autóban ült egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy életben vagyok. Pedig jól ismerem az illetőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése