__________________________
A 2.ÉVAD TARTALMÁBÓL:
A halál megváltás tud lenni nagyon sok esetben, de mit érünk a megváltással, ha elintézetlen dolgaink vannak a Földön. Sok csapás után sem törhetünk meg, mert van miért küzdenünk. De minden csapás nyomot hagyhat benned, némelyik nagyobbat, némelyik kisebbet.
Tartsatok velem és Anne-el a következő évadban is.
Sziasztok! Megérkeztem hát a történet folytatásával, amit bizonyára már sokan vártatok, hiszen az előző részt elég idegtépően fejeztem be. De ezzel még nincs vége Anne történetének. A poklok pokla még csak most kezdődik. Tehát jó olvasást mindenkinek, és sose hagyjon el benneteket a remény!
Szóval, igen, megtörtént. Jason belém döfte azt a kést. De mégis, a fájdalom helyett inkább megkönnyebbültem. Igazán reméltem, hogy vége a szenvedéseimnek. De mint tudjuk, furcsa az élet. Sosem adja a dolgokat ilyen könnyen. Életben maradtam. Hogy hogyan? Most elmesélem nektek. Való igaz, egy ilyen sérülésbe pillanatok alatt bele lehet halni, de az én hogy túléltem cseppet sem lep meg azok után, amik velem történtek az elmúlt időszakban.
A hely igazán ismerős volt. A folyosó, és a fény a végén. Jártam már itt, hisz elmeséltem nektek. Nagymamám lépett ki a fényből, ez azonban más volt, mint az utolsó alkalom:
-Ahjj, kislányom, veled folyton csak a baj van...
-Nagyi, sajnálom, hisz ismersz.-Mondtam neki nevetve.
-Hidd el drágám, én mindig szívesen látlak, de örülnék, ha nem kellene ilyen gyakran, jelen esetben.
-Hát, most már maradok, szóval emiatt ne görcsölj, elég sokat fogsz látni.
-Nem kislányom, ezt elhitted, igaz?
-Te most miről beszélsz nagyi?
-Anne, mint mondtam be kell fejezned, amit elkezdtél.
-Dehát...
-Nincs időnk csevegni, az élet zajlik, még ebben a pillanatban is. Fel fogsz ébredni, de kérlek, vigyázz magadra, és küzdj.-Mondta nekem nagyi, majd azonnal eltűnt. Időm sem volt utána kiabálni, hiszen felébredtem. Nem fogjátok elhinni, hogy hol.
Ne akarjátok tudni, milyen az az érzés, amikor egy dobozban ébredsz, amit a legtöbben koporsónak hívnak. Sosem láttam még belülről, de azt hiszem egy életre elég volt belőle. Vagyis, egyelőre... hisz egyszer úgyis... na mindegy, értitek. Tehát egy koporsóban ébredtem, de mindezek előtt nézzük meg mi is történt a "halálom" után.
48 órával korábban
"A halott lány életre kel, majd újra halottá vált. Anne Clarks, a lány, akinek temetését élőben közvetítette a városi TV, ennyi idő után újra felbukkant. A lányt sokan látták, több autópálya melletti rejtett kamera is észrevette, és az azonosítás során kiderült, hogy ő látható a felvételeken. Azonban itt még nincs vége a történetnek, ugyanis nem sokkal adásunk előtt egy parkban fekvő bokorban találtak rá a holttestére, egy szívébe döfött késsel. A temetése holnap után kerül megrendezésre a városi temetőben..." - Szólt a napi hírmondó.
-El sem hiszem, hogy elment.
-Hidd el én sem... De most már jobb helyen van...-Mondták sírva Anne barátai.-Mi lesz most velünk? Anne nélkül hogyan védjük meg magunkat Jasontől?
Ezután mindannyian egy pár percre elcsendesedtek, majd hírtelen rezegni kezdett az asztalon fekvő telefonok egyike. Egy SMS érkezett.
A temetésen találkozunk nyomorultak. De nem csak Anne fog meghalni, hanem mindenki, aki emlékezni akar rá. Jason
A csapat rettentően megijedt, de nem tudtak mit tenni, hiszen nem tudták a telefonszámot, hiszen titkosított volt, valamint nem volt semmi nyom, ami hozzá vezette volna őket. A rendőrséget sem hívhatták, hiszen azzal csak még nagyobb bajba keverhetik magukat.
A temetés napja is elérkezett. A temetésre Anne minden ismerőse eljött. A munkatársai, a főnöke, a barátai, a családja, és mindenki aki szerette, vagy legalább is ismerte őt. A szertartás még el sem kezdődött, mikor egy gyászos zene kezdett el szólni.
Én csak a zenét hallottam a koporsóból, meg síró embereket. A többi információról később szereztem tudomást, hiszen kijutottam abból a szarból, de még hogyan...
Mégsem maradhattam ott, erőből verni kezdtem a koporsót. Hatalmas volt, kicsit sértő is, mintha egy kövér nőnek készült volna. Rugdostam, vertem és kiabáltam. Sikeresnek bizonyultam. A koporsó a földre borult és megrepedt. Mint kiderült, végig nyitva volt csak nem nyomtam elég erősen. Szóval kinyitottam, és kimásztam belőle, és ráeszméltem, milyen rettenetesen néz ki rajtam az az ocsmány ruha. Mindenki kővé dermedt. Egyszerre sikítani kezdett mindenki, mintha szellemet láttak volna. Talán legjobban az első sorban ülő Jason lepődött meg, akitől azonnal futni kezdtem. A "vőlegényem" utánam rohant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése